A sémák előadásának módja nagyban elősegíti azt, hogy vajon csodálatos érzéseket keltesz benne, vagy csupán egy ostoba, szánalmas bohócnak tűnsz előtte, aki egy előre bemagolt monológot akar felmondani neki.
Magának a szövegnek az előadásával nem fogsz elérni semmit, maguk a szavak nem fognak benne érzéseket kelteni. Bele kell élned magad a szövegbe, vele együtt kell érezned. Tehát nem elég csuápán eldarálni a jól betanult szöveget, hanem valóban bele is kell élned magadat,
A sémák persze nem varázsigék, amelyek hatására bizonyos események megtörténnek, csupán azért, mert hangosan (vagy nem annyira hangosan) elmondod azokat. Persze a kezdetekben jól jöhet néhány ilyen séma memorizálása, de az igazi sikereket az hozza majd meg, amikor már képes leszel arra, hogy saját sémákat gyárts egy olyan témáról, amely izgalmas és közel áll a kiválasztottad szívéhez. Segít, kicsit mélyebb és lágyabb, kicsit hipnotizáló hatású hangod van, de ha nincs... gyakorlat teszi a mestert.
A mélyebb hang használata elsőre talán kissé szokatlannak tűnhet, tehát gyakorolni kell. Jó ötlet felvenni a saját hangodat, hogy képet kapj arról, milyennek hallják mások a te hangodat; és meghallhatod azt is, hogy milyen az, amikor nem változtatod el a hangodat. Ha ez megvan, akkor kezdheted igazítani a hangodat és arra figyelni, hogy hogyan mondod, miközben magad is ilyen sémákat improvizálsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése